2017. július 23-29-ig felejthetetlen 7 napot töltöttem Berlinben Erasmus+ keretében a Goethe Intézet által szervezett Deutsche Geschichte in Berlin kurzuson. A hét felejthetetlen nap 5 „munkanapot” jelent.
Amikor 2016 novemberében a Goethe Intézet által meghirdetett kurzusokat nézegettem, azért esett a választásom Berlinre, mert egyrészt már kétszer szerveztem iskolánk tanulóinak tanulmányi kirándulást a német fővárosba, másrészt a téma (Német történelem Berlinben) mindkét tanított szakomhoz kapcsolódik. Úgy gondoltam, nem csak nyelvi, nyelvi-módszertani ismereteimet tudom fejleszteni, hanem a 20. századi történelem, történelemtanítási-módszertani ismereteim is bővülni fognak. A kurzusról csak szuperlatívuszokban tudok mesélni. A szervezés, ellátás, programok, a csoport összetétele (bár ez a véletlen műve) minden elképzelést felülmúlt. Az egyetlen negatívum, szerencsére csak három napig, a hideg és az eső volt.
Berlinbe éjszaka, hálókocsival utaztam, hisz így mind az oda, mind a visszaúton 1-1 napot nyertem, valamint a kedvezményesen megvásárolt illetve ingyenesen kapott könyvek, plakátok, dvd-k hazaszállítása sem okozott gondot.
Szállásunk a Meineken utcai Mark Hotel–ben volt. A szálloda elhelyezkedése közlekedési szempontból tökéletes. A valamikori nyugat Berlinben, közel a Ku’dammhoz található. A fő közlekedési csomópont, a Zoo csak 10 perces sétára, három metróvonal 2 percre van. A szállodában reggeliztünk, az ebédet pedig a város különböző pontján, az adott programhoz legközelebb eső étteremben fogyasztottuk el. Így Berlin sokszínűségét az éttermeken keresztül is megismerhettük. Ettünk ázsiai, olasz, német éttermekben, de a tartományi parlament menzáján is.
A program vasárnap este ismerkedéssel kezdődött, ekkor még csak 18-an voltunk, 13 országból. (Másnap még hárman csatlakoztak.) Így a teljes létszám 21 fő, 15 ország. A „megszokott” európai országokon (Spanyol-, Lengyel-, Olasz-, Horvát-, Finn-, Svéd-, Franciaország, Hollandia, Belgium, Szlovákia, Szlovénia) kívül Izlandról, Braziliából, Indiából is érkezett résztvevő. Munkahely (iskolák) szerint, minden iskolatípus képviseltette magát (általános, gimnázium, egyetem valamint a brazíliai Goethe Intézet). A résztvevők többsége csak német nyelvet tanít, de volt más történelem szakos is. A kötetlen beszélgetésekben kielemezhettük a különféle iskolarendszereket, magán-, egyházi- és állami iskolákat, érettségi követelményeket. Külön élményt jelentett, hogy a finn iskolarendszerről is többet megtudhattam. Érdekesnek találtam, hogy a jenlévő kollégák közül csak az egyik magyar kolléga tudta, hogy a tanárok számára is van Erasmus+ pályázati lehetőség. (A csoport többi tagja Goethe Intézeti pályázattal érkezett.)
Hétfőn a szálloda szemináriumi termében Dr. Markus Wintertől (tanfolyam vezetője) valamint Lorenz Baumeistertől (szemináriumi asszisztens) minden hiányzó információt, képzési anyagot megkaptunk, majd csoport- illetve pármunkában folytatódott az ismerkedés.
11-kor video-buszra szálltunk. Az idegenvezetésben az volt az érdekes, hogy a mostani nevezetességeket illetve környéküket az elmúlt századokból is láthatjuk a busz képernyőin. (Vagy fényképről, vagy filmről.) 15.00-kor a Deutsches Historisches Museum-ban folytatódott a program, ahol az I. világháború végétől 1933-ig tartó korszakról kaptunk 1,5 órás nagyon érdekes tárlatvezetést. Ezt követően népes csapatunk is csoportokra oszlott. Volt, aki a múzeumban maradt, s volt, aki másfelé vette az útirányt. Este 19.15-kor találkoztunk ismét, majd együtt mentünk a Babylon moziba, hogy megnézzük a „In Zeiten des abnehmenden Lichts” c. filmet.
Kedden a „Topographie des Terrors” múzeumban folytatódott a kurzus, ahol egész napos foglalkozáson vettünk részt. A korszak: 1933-1945. Délelőtt közös „ráhangoló” filmnézés, részletes tárlatvezetés, ebéd után csoportmunka: interjúfeldolgozás, prezentáció volt a program. Ezen a napon a történelemtanításhoz kapcsolódó oldalakat, anyagokat és módszertant ismertem meg. Soha nem mertem órán önálló interjúfeldolgozást adni, mert féltem, hogy nem fér bele az időbe. Most megtapasztaltam, hogy jól megszerkesztett anyagokkal 45 perc alatt fel lehet dolgozni egy interjút, és újabb 40 perc a prezentációra is elég. 16.30-kor végeztünk a múzeumban. Ezt követően hét fős kiscsoportunk a Wannsee-hez utazott, hogy megnézzük a wannseei konferencia házát.
Szerdán az 1945-1989-es évek következtek. A Bernauer Strasse felé vettük az útirányt, hiszen a Fal építése volt a következő sarokkő. Bár a gyerekekkel is többször jártam már ezen a helyen, nem tudtam, hogy filmnézésre is van lehetőség, ahol német nyelven, angol felirattal mutatják be a fal építését, s így biztos lehetek abban, hogy minden tanuló megérti. 1,5 órás, szakadó esőben történő kimerítő vezetés után került sor az élő interjúra. Kedden este megkaptuk az ímélt, amelyben pontos adatokat kaptunk a szerdai nap interjúalanyáról. A hölgy Magyarországon keresztül szökött 1989-ben az akkori NDK-ból nyugatra. Történelem szakosként érdeklődéssel hallgattam a fiatal (25-30 év), nyugat európai kollégák által feltett kérdéseket is, valamint, hogy az idősebb, nem valamikori szocialista táborban élőknek milyen elképzeléseik voltak az NDK-ról. Délután a Marienfelde-n, a menekülttáborban folytatódott a program. A helynek két érdekessége van. Egyrészt a múzeumi épület, amit mi is meglátogattunk, és képet kaptunk arról, hogy miként zajlott Berlinben a szovjet szektorból menekülők fogadása a hidegháború kezdetén, majd ’61 után; másrészt a tábor, ami valójában egy lakótelep, ismét menekülttábor.
Csütörtökön délelőtt aktivizálhattuk, rendszerezhettük eddig megszerzett ismereteinket (Stationenlernen - Berlin) Ebéd után a Medienzentrale-ba mentünk, ahonnan több kiló ingyenes plakáttal, ingyenes vagy 1-2 Eurós könyvvel, DVD-vel távoztunk. A következő állomás a berlini Goethe Institut. Az intézet vezetője fogadta csoportunkat, kötetlen beszélgetés keretében érdeklődött a benyomásainkról. A nap utolsó előtti programja a Reichstag volt, ahol a vezetés ismét a német történelemre fókuszált. Ezen kívül bejutottunk a frakciók üléstermeibe, a kupolát alulról is megcsodálhattuk, valamint a nagy ülésterem látogatói helyein is ülhettünk. (A kupola megtekintése már fakultatív program volt.)
A napot a Mobijou-szabadtéri színházban zártuk, sajnos már csak a Macbeth-et tudtuk megnézni, a betervezett Faust helyett, ami előző nap a szakadó eső miatt elmaradt. Az időjárás kicsit kedvezett, csak a darab felénél kezdett el esni az eső, de szerencsére volt elég fedett hely.
Pénteken a The Story of Berlin múzeumban jártunk. Az atombunkert nagyon magas színvonalú vezetéssel tekintettük meg, majd a kiállítást magunk fedezhettük fel egy feladatlap segítségével. (A múzeum részben interaktív, nagyon szemléletesen dolgozza fel Berlin történetét a kezdetektől napjainkig.) A megkapott feladatlap (3. szint) számunkra is kihívás volt. Délután került sor a hét értékelésére, visszatértünk az első napon megfogalmazott elvárásokhoz, történelmi emlékhelyekhez. Átvettük az okleveleket, és részben megkezdtük a búcsúzkodást, mivel volt, akinek már utaznia kellett.
A hivatalos búcsúvacsora este 8-kor volt a Clärchens Ballhausban. Zenés, táncos szórakozóhely, pestiesen romkocsmának mondanám. Nagyon jó hangulatban telt az este, fokozatosan fogyatkozott a csoport, attól függően, hogy ki milyen korán utazott.
Szombat, hazautazás: Mivel csak este indult a vonatom, így még egy utolsó búcsú-sétát tettem Berlinben, és felhasználtam az időt némi szuvenír vásárlásra.
Nem sokkal a hazaérkezésem után már jöttek is az ímélek, a megosztott fotók. Úgy gondolom, hogy nagyon tartalmas hetet zártam, mind nyelvileg, mind történelem-tudásban fejlődtem. Számtalan ötletet kaptam arra, hogy mit mutassak meg diákjaimnak a következő kiránduláson, milyen programokat foglaljak, hogyan tudom az angol két tannyelűséget és a német nyelvet Berlinben összekapcsolni.