2018. július 1-14-ig 14 napot töltöttem Gautingban (München mellett) Erasmus+ keretében a Goethe Intézet által szervezett MDS 2.3 Methodik/Didaktik für den Unterricht mit Jugendlichen kurzuson. A két hét felejthetetlen 10+1 „munkanapot” jelent.
Amikor 2017 novemberében a Goethe Intézet által meghirdetett kurzusokat nézegettem, azért esett a választásom Münchenre, mert egyrészt már szerveztem iskolánk tanulóinak tanulmányi kirándulást a bajor fővárosba, másrészt a téma is felkeltette érdeklődésemet. 30 pályán eltöltött év után szüksége van az embernek módszertani megújulásra, a metodikai-didaktikai ismeretek felfrissítésére. Továbbá úgy gondoltam, nem csak nyelvi, nyelvi-módszertani ismereteimet tudom fejleszteni, hanem országismereti tudásomat is bővíthetem. (A kutatások szerint a gimnazista korosztály idegen nyelv tanulásánál, válaszként arra a kérdésre, hogy Mi legyen az órán?: országismereti anyagok, játékos tanulás, IKT ezközök szerepelnek az első helyeken.)
Mivel tavaly is a Goethe Intézet által szervezett tanfolyamon vettem részt, így a szervezettsége, az időben történő tájékoztatás nem okozott nagy meglepetést. Azon viszont meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy a kurzusukat Münchenre hirdették, nem ott voltunk. Májusban érkezett a levél a részletes programmal és az utazással, ellátással kapcsolatban. Ekkor tudtam meg, hogy a továbbképzésre Gautingban kerül sor, ami 25 percre van S-Bahn-nal Münchentől. Viszont a szállás és a továbbképzés helyszíne ugyanott van (Institut für Jugendarbeit des Bayerischen Jugendrings KdöR). Bár ebben a levélben, csak reggeli és ebéd szerepelt, mint ellátás, az első munkanap kiderült, hogy vacsorát is kapunk, valamint hétvégén ebédre hidegcsomagot. Előzetes feladatunk is volt, be kellett regisztrálnunk az online osztályba (Online Kursraum), majd fotót és rövid szakmai életrajzot feltölteni. Így már a kiutazás előtt „megismerhettük” egymást, a csoportvezetőket, Małgorzata Kupist és Anne Kolbot.
Július 1-én vonattal indultam Münchenbe. Az előző évi tapasztalatok alapján, a vonaton a több kilónyi prospektus, féláron megvásárolt könyv hazacipelése nem okoz súlyproblémát. Az utazás gyorsan eltelt, hiszen egy kolléganőmmel utaztam, aki Münchenben német nyelvtanfolyamon vett részt. A müncheni főpályaudvaron elváltak útjaink, én továbbutaztam Gautingba. További 25 perc vonatozás valamint 10 perc séta után megérkeztem a szállásra illetve a továbbképzés helyszínére. Vasárnapról lévén szó, recepció nem működött, de kis borítékokban névre szólóan vártak minket a szobakulcsok. A közösségi térben megismerkedtem a namíbiai kolléganővel, aki megmutatta merre „tovább”. Miután elfoglaltam a szobámat ismét visszavonatoztam Münchenbe, ahol találkoztam a magyar kolléganőmmel, és közös sétánk alkalmával megismerkedtünk München belvárosával (Stachus, Marienplatz). Este 8 óra körül érkeztem vissza Gautingba, ahol hideg vacsora várt minket. A csoport a teraszon ismerkedett, vacsorázott, beszélgetett.
Hétfőn a reggelinél sokan már ismerősként köszöntöttük egymást. A hivatalos ismerkedés 9-kor kezdődött, ekkor ismerkedtünk meg a két trénerünkkel is. (A müncheni Goethe Intézet vezetője is meglátogatott, köszöntött minket, így az adminisztrációs teendőimet azonnal el tudtam intézni.) A csoportban 22-en voltunk, de ketten (Burkina Faso-ból) csak a délután folyamán érkeztek. 22 fő, 19 ország, 4 kontinens (Algéria, Burkina Faso, Szenegál, Madagaszkár, Namíbia, Spanyol-, Finn-, Lengyelország, Dánia, Ukrajna, Szerbia, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, India, Indonézia, Új Zéland, és én Magyarországról). Ha csak az országokon tekintünk végig, már lemérhető, hogy mennyi pluszt adott a Goethe Intézettől megszokott, nagyon magas szintű képzés/tanfolyam mellett a különböző országokból érkező tanárokkal történő közös munka, beszélgetés, ami tágítja az ember látókörét (tanítás / csoport(?)létszám - Afrikában 35-60 fő - / iskolák felszereltsége/ tanulók problémái / kulturális különbségek tekintetében), befolyásolja, átalakítja a gondolkodásmódot. Ezek azok az élmények, melyek nagyon nehezen mérhetőek, de elraktározódnak és a napi nevelés-oktatás során előjönnek, és „spontán módon” változtatják tanulóim nevelését-oktatását, más perspektívából, másképp látok nagyon sok mindent.
A tanfolyam képzési része hétfőtől péntekig, 9-17 óráig tartott, két kávé és egy hosszabb, 1 órás ebédszünettel. (A vacsorát a csoport többsége kihagyta, helyette inkább a müncheni élménygyűjtést választotta.) Mivel minden egy helyen volt, így a szüneteket, estéket is együtt töltötte a csapat. A csoportról, melynek összetétele, úgy gondolom, hogy a véletlen műve, csak szuperlativuszokban lehet mesélni. (A kapcsolat, annak ellenére, hogy szünet van, nem szakadt meg, köszönet a technikának, mely következtében már nem gond az akár több ezer kilométer távolság.)
A hétfő délelőtt a szakmai ismerkedéssel telt, délután elmélettel folytattuk, a fiatalok (nyelv)tanulásának elméleti hátterével ismerkedhettünk meg. Majd ½ 4-kor vonatra szálltunk, és bementünk Münchenbe, ahol gyalogos idegenvezetés következett. Az estét a Hofbräuhausban zártuk. Mindenki számára megdöbbentő országismeret következett: este 6 után csak Maß, azaz 1 literes sör van. Természetesen megtaláltuk a megoldást: nem tilos üres korsót is kérni, és felezni/harmadolni a sört. 8 óra körül vonatozott vissza a csapat Gautingba, ahol a kertben/teraszon tovább beszélgettünk. Kedden és szerdán folytatódott az elméleti képzés (tanulói motivációt befolyásoló tényezők, mit szeretne elérni a tanár, ideális osztályterem, melyek a jó órai feladatok, gyakorlatok). Természetesen ezek nem előadások voltak, hanem nagyon jól irányított kollaboratív/kooperatív tanulás, számtalan játékkal, zenével, amit a napi gyakorlatban hasznosíthatunk. 17 óra után kisebb csoportokban fedeztük fel Münchent. (A magyar kolléganőmmel is ekkor találkoztam, akinek így plusz lehetősége lett arra, hogy a német nyelvet gyakorolhassa, hiszen a kommunikáció nyelve a német volt.) Csütörtökön 10-kor az egész csoport Münchenbe ment, hiszen a Huber kiadó várt minket. Itt megismerkedhettünk a kiadó új nyelvkönyveivel. Az ajándék könyv mellett, 50% engedménnyel vásárolhattunk is, ami a nyelvkönyveknél nagyon sokat számít. (11+2, azaz 8 kg könyvvel lettem gazdagabb.) Az ebédünket a központi Goethe Intézetben fogyasztottuk el, majd a Deutsches Museum-ba mentünk. Itt ismét kiscsoportokban fedeztük fel a részben interaktív múzeumot. A napot további városnézéssel zártuk. A szokásos napi értékelésnél kiderült: a csütörtök egyetlen szépséghibája az volt, hogy a könyveket valamint a kiadó ajándékait (poszterek) magunkkal kellett cipelni.
Péntek délelőtt a héten, valamint a múzeumban beszerzett tárgyakat/fotókat felhasználva kellett órát terveznünk. Mit, milyen órán lehet felhasználni, hogyan tehetjük élővé, élményszerűvé az órát, ezzel is növelve a tanulói motivációt. (Ilyen kincsekre csak a célnyelv országában lelhetünk. Ezeket illetve a személyes élményeket az internet sem pótolhatja.)
A hétvégére kisebb csoportokra szakadt a csapat. Az előzetesen kiküldött programban a szombat volt foglalt, vasárnap szabad, de hétfőn megtudtuk, hogy a két nap felcserélődött. Mivel többen német ismerősökkel/rokonokkal beszéltünk meg találkozót vasárnapra, így a közös program-kiránduláson is csak kevesen tudtak részt venni. (A stanberger see-i kirándulást én a következő hétvégén pótoltam.) A mi „kiscsoportunk” – a magyar kolléganőmmel együtt - kastély- és sörkert látogatásba fogott. Szombaton a nymphenburgi kastélyt, a Löwenbräu sörkertet és az Olimpiaparkot látogattuk meg. (Sajnos a toronyba rendezvény miatt nem jutottunk fel, így ide hétfőn visszamentünk.) Vasárnap pedig a schleißheimi kastély, Paulaner sörkert és az Englischer Garten szerepelt a programban.
Hétfőn délelőtt a hétvége feldolgozásával folytatódott a tanfolyam (autentikus anyagok a tanítási órán). Ismét csoportmunkában kellett bemutatni, hogyan tudjuk órán felhasználni a hétvégén gyűjtött élményeket. Mivel a hét végén csak reggelinél találkoztunk, így mindenki számára érdekfeszítő volt, ki, hol töltötte a hétvégét, és újabb inspirációt kaptunk, hogy hova érdemes még elmenni a fennmaradó estéken. A napot a müncheni Műegyetemen fejeztük be, ahol nagyon érdekes előadást hallhattunk a németországi aktuális tanárképzési, oktatási (német, mint idegen nyelv) problémákról. A következő 3 nap vidáman, munkásan és a megszokott rend szerint telt. 9-17 továbbképzés, majd München-városnézés. Éreztük, hogy egyre kevesebb időnk van, és még nagyon sok a látnivaló, annak ellenére, hogy a csoport kb. fele (többek között én is) szombaton nem utazott haza, hanem még pár napot Münchenben töltött. Sajnos eljött a nem várt péntek. A péntek délutáni programról mi dönthettünk. Többen, akik szombaton hazautaztak, Münchent választották, mi, akik maradtunk előkészítettük a búcsú-estét. A búcsúestet nekünk kellett megszervezni, szerencsénkre az Institut für Jugendarbeit munkatársai, konyhai személyzete mindent előkészített a grillezéshez, a salátákat is megcsinálták, nekünk csak a „sütnivalóról” kellett gondoskodni, amit a közeli Lidl-ben beszereztünk. A búcsúest jó hangulatban, ugyanakkor kicsit szomorkásan telt. Annak függvényében távoztak a kollégák, hogy ki mikor indult haza másnap. Sajnos volt, aki már éjjel 2-kor indult a repülőtérre. Mi, akik ráértünk, maradtunk pakolni, rendet rakni. Másnap, reggeli után volt a végső búcsú, hiszen utána csak páran maradtak Gautingban még 1-2 éjszakát, a többiek vagy hazautaztak, vagy átköltöztünk Münchenbe. (Én is további 4 napot töltöttem ott a német kolléganőmmel/barátnőmmel, aki Rimbachból érkezett. Így lehetőségem volt megnézni azokat a múzeumokat, képtárakat, amelyekre esténként nem volt elég idő.)
Nagyon szép és tartalmas 14+4 napot töltöttem Münchenben az Erasmus+ keretében. Olyan tudásra, élményre tettem szert, amire egyébként nem lett volna lehetőségem. A nyelvi, módszertani fejlődésemen kívül nagyon sok országismereti élménnyel gazdagodtam, ami még élőbbé teszi (ahogy a német mondja: lebendiger) a napi tanítási gyakorlatomat. (Tervem egy ismételt müncheni kirándulás megszervezése tanítványaimnak.) A nemzetközi csoportnak köszönhetően újabb kapcsolatokra tettem szert, újabb lehetőséget adva diákjaimnak, hogy az angol nyelv mellett németül is kommunikáljanak. Az új-zélandi kolléganővel íméles/internetes együttműködésben gondolkodunk, a szerbiaival egy esetleges diákcserében a közelség miatt, a spanyol, finn és lengyel kolléganővel pedig az Erasmus+ keretében szeretnénk együttműködni. A kapcsolat nem szakadt meg, így nincs akadálya az együttműködésnek.
