Izland - Borgarholtsskóli
2019. március 30. - 2019. április 6
2017 nyarán KA1-es projekt keretében ismerkedtem meg Berlinben Sigurborg Jónsdóttir-al, aki 2018 szeptemberében Kristjana E. Kristjánsdóttir-al érkezett iskolánkba job shadowing keretében. A mi viszontlátogatásunkra 2019 áprilisában került sor.
Az út megszervezésének Cserfalviné Mészáros Zsuzsanna kolléganőmmel már októberben megkezdtük, hogy minél olcsóbb repülőjegyhez illetve szálláshoz jussunk. A közvetlen járat, amely nagyban csökkentette az útiköltséget, meghatározta, hogy 8 napot fogunk mi is kint tölteni, mint ahogy az izlandi kollégák is 8 napot töltöttek Magyarországon.
Március 30-án a szép tavaszi budapesti időjárásból a télbe csöppentünk a keflaviki repülőtéren, ahol Sigurborg várt minket. A Reykjavikba vezető 40 perces úton már élvezetes idegenvezetésben volt részünk. A szállodába is úgy érkeztünk meg, hogy előtte megnézhettük a várost „kocsis” városnézés keretében. Egy dossziét kaptunk különböző információkkal az iskoláról, térképpel a városról, közlekedésről, buszjegyeket. A szoba elfoglalása után ebédelni mentünk, majd Sigurborg hazament, mi pedig sétálni indultunk, hogy felfedezzük a környéket.
A program este folytatódott. Sigurborg 19 órára jött értünk, és rövid autózás után egy tantestületi ünnepi vacsorán találtuk magunkat. Így fehér asztal mellett ismerkedhettünk meg az iskola tanáraival, dolgozóival. Természetesen Kristjana is mellettünk ült, így felelevenedtek a budapesti élmények is.
Vasárnap reggel 9.30-ra jött értünk Sigurborg, majd egy benzinkútnál találkoztunk Kristjana-val és négyesben vágtunk neki a téli tájnak, hogy megismerkedjünk Izland természeti nevezetességeinek egy részével, végigjárjuk az „Arany gyűrűt” - Golden Circle-t. Az első megálló a Þingvellir Nemzeti Park volt. Jártunk a geológiai senki földjén (az amerikai és az eurázsiai kontinens lemezei között), megtekintettük a hófödte első parlament helyét, a vízesést, ahol a boszorkánypróbákat végezték és a Þingvallakirkja templomot. Rövid pihenő után utunk a geotermikus forrásokhoz vezetett. Az ide vezető úton láttunk természetes gőzfürdőt egy tó partján, majd ízelítőt kaptunk az igazi rossz időből. A működő Stokkur-gejzírt, és a már nem működő Geysirt szakadó jeges-havas esőben és erős szélben próbáltuk videóra venni. A teljesen el- és átázott kabátjainkat az ebéd alatt próbáltuk megszárítani, de nem jártunk sikerrel. Szerencsénkre Sigurborg előrelátó volt, és plusz esőkabátokat hozott magával. A zord időjárás sem tudott eltéríteni minket attól, hogy megnézzük a 30 méteres Gullfoss vízesést. Utunk következő állomása Skalholt volt, ahol már nyugodt, tavaszias idő fogadott minket. (Sajnos az átázott ruháinkon ez sem segített.) Kirándulásunk utolsó állomása Kerið, egy 6500 éves 55 méter mély vulkánkráter, melyben 7-11 méter mély tó található. (A kirándulás tapasztalatait megbeszélve, arra jutottunk, hogy ha megnyerjük a KA229-es projektet, akkor a gyerekekkel inkább április végén jönnénk Izlandra, amikor nagyobb esély van a jó időre.)
Hétfőn reggel szakadó hóesésre ébredtünk. Sigurborg 8.30-ra jött értünk és gyönyörű, majdnem szűz hóban érkeztünk az iskolához. Belépéskor mindenkinek, cipőt kell cserélni, ezzel is segítik megőrizni a tisztaságot. A „személyzeti-tanári” csigalépcsőn jutottunk fel a 2. szintre, a tanáriba. Itt megkaptuk a heti órarendünket, programunkat, „az iskola kulcsát” és már mehettünk is német órára. Bernd bevont minket az órába, a gyerekeknek azonnal lehetőségük volt német nyelvtudásukat próbára tenni.
A 2. óra után (10.05-kor) 20 perces reggeliző szünet van. Kávézás közben megtudtuk, hogy a tanítási órák 55 percesek, sok a dupla óra. A gyerekek egyéni órarend szerint járnak órákra, a kötelező tantárgyakon kívül szabadon választott kurzusok vannak. Nem csak osztályzatot kapnak, hanem kreditet is. Nincsenek osztályok, minden órán mással vannak. (Megvitattuk ennek az előnyeit, hátrányait.) Ha valaki valamilyen tárgyból esetleg megbukik, csak azt a tárgyat kell megismételnie, de csak akkor mehet érettségire, ha mindent teljesített, azaz megszerezte a szükséges kreditet is. Ha esetleg meg kell szakítania a tanulmányait, vagy a gyereknek „elege lesz” a tanulásból, megteheti, hogy abbahagyja az iskolát. Dolgozik, de bármikor visszatérhet az oktatásba, ha úgy gondolja. (A diákok jelentős része így is dolgozik az iskola mellett, amire az egyéni órarend maximális lehetőséget ad.)
A reggeli szünet után az Erasmus+ koordinátor, Kristveig Halldórsdóttir fogadott minket. Megbeszéltük eddigi tapasztalatainkat, terveinket, majd az iskola igazgatójához mentünk. Nagyon örült nekünk, örül a magyar kapcsolatnak. (Kiderült, hogy többször járt már Magyarországon.) Reméli, hogy hosszú távú együttműködés alakul ki a két iskola között.
Ezt követően az iskola bejárása következett. Tetszett a nagy tér, a tisztaság. Megtudtuk, hogy a takarítók az iskola alkalmazottai. Megnéztük a szakképzési helyeket, azaz a tanműhelyeket, majd az első munkanapot ebéddel zártuk. Az iskolai menza szintén irigylésre méltó. Mind az óriási tér, mind az ételválaszték-minőség. Nem meglepő, hogy a gyerekek illetve a tanárok jelentős része a menzán ebédel. Lehet előre is befizetni, de ha valaki egy adott nap szeretne csak enni, azt is megteheti. Az ebéd alatt megismerkedtünk két Németországból érkezett kolléganővel, akik szintén job shadowing tevékenységre érkeztek.
A hétfői napot reykjaviki városnézéssel zártuk, amit a hirtelen hóvihar miatt félbeszakítottunk. Nem szerettünk volna megint bőrig ázni.
A kedd délelőtt óralátogatásokkal telt.
Erika: Német nyelv, izlandi irodalom és történelem órákat láttam. Az oktatás minőségében, módszertanában nem találtam különbséget az iskolánkhoz képest. De! A gyerekek motiváltsága a szabadon választható tantárgyak esetében nagyobb, míg a kötelező (pl. izlandi irodalom) tárgyak esetében ugyan olyan, mint amit én is tapasztalok a napi tanítási gyakorlatomban. Ebéd után Sigurborg német órájának is aktív résztvevőjévé váltunk. A csoportoknak riportot kellett velünk csinálniuk, majd házi feladatként bemutatni minket a többieknek.
Zsuzsa: A keddi óralátogatásokat matematika órával kezdtem. Bryndís vizsga előtti gyakorló órát tartott, ahol feladatokon keresztül próbálta a hiányosságokat pótolni algebrából. A szünetben átbeszéltük a tanítási anyagot (hasonló a miénkhez), megnéztem a tankönyvet. Ha valamelyik tanárnak nem tetszik a kötelező tankönyv, akkor írhat helyette, és ezeket is használhatja. A tantestületben többen is ilyen „saját” tankönyvből tanítanak, vagy kollégájukét használják.
A következő óra kémia volt, itt a tanulók önállóan oldottak meg feladatokat. Az órát tartó tanár csak felügyelte őket. 55 percen keresztül csendes munka folyt.
A következő óra ismét matematika volt Bryndíssel. érdekes volt, hogy az informatika teremben, számítógépen (Excelben) oldották meg a tanulók a valószínűségszámítási feladatokat. Az óra utáni beszélgetéskor kiderült, hogy a kolléganő csak félévet szokott tanítani. A második félévben más veszi át az órákat. Ebben a tanévben „kivételesen” kéthetente váltják egymást. Tapasztalataik szerint ez semmilyen gondot nem okoz a tanulóknak.
Délután folytattuk reykjaviki túránkat, az estét pedig Kristjana-nál töltöttük, aki izlandi specialitásokat főzött nekünk. A kötetlen beszélgetés során az országról, kultúráról, iskoláról esett szó.
Erika: Szerdán az első német órán Zsuzsával közösen vettünk részt, immár csak megfigyelőként. Majd közösen mentünk történelem órára. (Zsuzsának fizika volt tervezve, de a gyerekek dolgozatot írtak.) Ezen az órán a kooperatív tanulás-tanítás került előtérbe. A napot német órával zártam.
Zsuzsa: Az utolsó órán informatika órára mentem. Ottar megmutatta a saját tankönyvüket és megbeszéltük, hogy mi is ugyanazt tanítjuk, az Office alkalmazásokat (szövegszerkesztés, táblázatkezelés, prezentáció). Ugyanolyan operációs rendszert használnak, s ők is használnak külön meghajtót a dolgozatokhoz. Éppen önálló feladatmegoldás volt 3 20 perces feladat.
Csütörtökön kémia órával kezdtünk. Számunkra megdöbbentő volt, hogy a tanár úr 55 percen keresztül a tanári asztalnál ül, és a gyerekek önállóan dolgoznak, majd a feladatok ellenőrzésére nem kerül sor, s a füzeteket sem kellett leadni. Ezt a többi órán nem tapasztaltam. Viszont a gyerekek csendben történő önálló munkavégzése említésre méltó. Majd én ismét német órát láttam.
Délután Grindavikban (halászfalú), a Kék Lagúnában és az Atlanti óceánnál, Valahnúkur jártunk. Útközben megtekintettük a „boszorkánykonyhát” – forró levegő tör elő a földből, valamint ismét láthattunk geotermikus területeket.
Péntek volt az utolsó nap az iskolában. 9-kor a német órán megtapasztalhattuk a differenciált oktatást. Az órát két némettanár (Bernd és Sigurborg) tartja. A dupla óra második felét láttuk, ez elsősorban a gyakorlásról szólt. Mind a ketten segítettek a rászoruló tanulóknak, akár gyorsabban, akár lassabban haladtak társaiknál. Ez nem jelenti azt, hogy a „közép” magára maradt volna, természetesen az ő feladatuk se maradt ellenőrzés nélkül. Két német óra (2. és 4.) között francia órán voltam. Mivel kezdő csoportban jártam, így néhány francia szóval valamint az óra (idő) elsajátításával is gazdagabb lettem. Pozitív tapasztalat, hogy minden, az iskolában tanított idegen nyelvnek van anyanyelvű tanára, aki a tanulók anyanyelvét (izlandi) is tökéletesen beszélik.
Zsuzsa: Ismét fizika órát láthattam, bár ez már egy kicsit más volt. Itt a tanulók az önálló feladatmegoldás során, ha elakadtak, felálltak, kimentek a tanárhoz segítséget kérni. A tanár úr vagy egy ábrával, vagy egy-két szóval, vagy egy kérdéssel segítette az elakadt tanulókat a munkában. Sajnálom, hogy nem láthattam olyan órát, ahol tanítás folyik, kísérleteznek. A terem felszereltsége nagyon jó, és az előző órai nyomokból ítélve, vannak kísérletek is az órákon.
Újra Bryndísnél láttam matematika órát az informatika teremben. A dupla óra második felére mentem. Az előző órán még gyakoroltak, de itt már önálló feladatmegoldás volt a számítógépeken.
A kora délutánunk búcsúzással és értékeléssel telt. Mindenki reméli, hogy a beadott KA229-es projektünk sikeres lesz, és jövőre újra látjuk egymást.
Délután Sigurborg-al és Kristjana-val újabb felfedező útra indultunk. Utolsó napunkon már a tavasz is beköszöntött. Utunk Reykjaviktól ÉNy-ra vezetett. A Nyugati fjordot, Ísafjarðardjúp-t mutatták meg nekünk vendéglátóink. Ismét ízelítőt kaptunk Izland természeti szépségeiből, történelméből (Hvitanes), újabb vízeséseket és geotermikus területeket (Deildartunguhver – Európa legerősebb forró vizű forrása) csodálhattunk meg. A finom búcsúvacsora után mentorunkkal, Sigurborg-al elhagytuk a városi fényeket, hiszen erre a derült éjszakára nagyon jó északi fény előrejelzést mondtak. Szerencsénkre ez a vágyunk is teljesült, láthattuk az északi fényt, fényszennyezés nélkül.
Szombaton fényes napsütésben, kicsit szomorúan ültünk be Sigurborg kocsijába és indultunk Keflavikba, hogy visszarepüljünk Magyarországra. Útközben az átélt élmények mellett a jövőről, a további közös munkáról beszélgettünk. Reméljük, hogy ősszel, immár tanítványokkal együtt, ismét találkozunk Budapesten.
