2019 július 9-én este, vonattal indultam Brémába. A vonatút mellett annak ellenére, hogy kétszer is át kell szállni az elmúlt 2 év tapasztalata szólt, azaz a számtalan könyv, melyeket a képzés végén haza „kell” hozni. Az út kényelmes, de eseményekkel teljes volt. Már a budapesti indulásnál kiderült, hogy baleset volt a Budapest-Berlin vonalon, így másik úton megyünk. Ennek az lett a következménye, hogy 40 perces késéssel érkeztem meg Berlinbe, és természetesen minden csatlakozást lekéstem. Így az eredetileg eltervezett Budapest-Berlin-Hannover-Bréma útvonal helyett Hamburgon keresztül 2 órával később érkeztem meg a célállomásra. A tanfolyam előtti időszak is nyelvgyakorlás illetve országismeret volt számomra. A német barátnőmmel felfedeztük Brémát, Hamburgot, Bremerhavent. A bremerhaveni interaktív „Auswandererhaust” már ezen a szombaton megnéztük, ekkor már a magyar kolleganőm (ő német nyelvtanfolyamra érkezett) is csatlakozott hozzánk. A tanfolyam résztvevőivel hétfő reggel találkoztam. A továbbképzés helye a brémai egyetemen volt, így betekintést kaphattunk az egyetemi életbe is. Hétfő reggel kiderült, hogy a tanfolyamra annyian jelentkeztek, hogy 2 csoportba kellett osztani a jelentkezőket. A mi csoportunkban 17-en voltunk, a világ minden tájáról, 15 országból (Mexikó, Franciaország, Portugália, Dánia, Törökország, Románia, Szlovénia, Lengyelország, Ukrajna, Üzbegisztán, Kamerun, India, Kína, Indonézia). A nyelvi szint C1+, sokan a Goethe Intézet munkatársai illetve középiskolai, egyetemi tanárok. Nagyon hamar kiderült, hogy a csoport jókedélyű, nyitott, így hamar összebarátkoztunk. A délelőtti bemutatkozást egy tóparti „nyitó” ebéd követte, a brémai GI vezetőjével. Délután az elvárások megfogalmazására, a munkatervre és az egyetem épületeinek, szolgáltatásainak megismerésére került sor. Mivel mindenki máshol lakott, így este Bréma belvárosában egy sörözőben zártuk az ismerkedést. (A magyar kolleganőm csatlakozott hozzánk, így este is gondoskodtunk a nyelvgyakorlásáról.) Kedden már komoly munka folyt reggel 9-től délután 5 óráig. Nagyon sok új ötlettel bővült a módszertani repertoárunk. Este 17.45-kor egy 1,5 órás gyalogos idegenvezetéssel, majd egy közös vacsorával zártuk a napot. Szerdán IKT eszközökkel és a digtális mediával (quizlet,
quizizz, padlet, QR –Code-Rally) telt a nap. Sajnos csak nagyvonalakban, de felvázoltunk egy esetleges eTwinnig projektet az én felületemen. Csütörtökön az óraszeletek/projektek bemutatására került sor majd a Hueber tankönyvkiadó bemutatójával folytatódott a képzés. Pénteken reggel kiscsoportokban különböző társadalmi nonprofit szervezeteket látogattunk meg, ahol interjút készítettünk. Én 3 társammal a brémai „Suppenengel”-nél jártam. Ők a hajléktalanoknak szállítanak ételt a hét 3 napján. A délelőtt hátralevő részében ill. kora délután mindenki elmesélte tapasztalatát (piaci árusítás/ múzeumi vezetés) utána a heti munkát értékeltük, összeszedtük a héten tanult módszertani „fogásokat” (Methodenkoffer) majd a napot az Übersee múzeumban zártuk. A hétvégét az aktív pihenésnek: múzeum, hajókázás, a kulináris (brémai specialitások) élvezeteknek, és a kötetlen beszélgetéseknek szenteltük, melyeken a magyar kolléganőm is részt vett. (A brémerhaveni múzeumot mi nem néztük meg még egyszer, helyette a Weseren hajóztunk.)
A második hétfőn nehezen tudott minket trénerünk munkára fogni, hiszen mindenki a „kis csoportban” eltöltött hétvégi élményét mesélte. Viszont a téma „Zene a német órán” elérte hatását, és folytattuk az aktív munkát. A napot a brémai iskolamúzeumban zártuk, melynek megbeszélésére valamint a német nemzetközi érettségi bemutatására egy sörkertben került sor. (A helyszínválasztást a múzeum nyitvatartási ideje valamint a távolság – vissza az egyetemre? - indokolta. A 7. napon a többnyelvűséggel, az országismereti témák prezentációjával foglalkoztunk, majd este 17.45-kor a „Focke-Museum Bremen”-ben várt ránk egy vezetés. Szegény idegenvezető este 7-kor „feladta” a tárlatvezetést, látta, hogy a csoport több információt nem képes befogadni. Szerdán újabb könyvekkel gyarapíthattam könyvtáramat, a Cornelsen kiadó munkatársa jött látogatóba. Ezen a napon az aktuális németországi politikai kérdésekkel, választásokkal-választójoggal foglalkoztunk. A hét utolsó két napjáról a résztvevők dönthettek. Így a saját országunk bemutatására, módszertani ötletbörzére került sor. A péntek délután már a búcsúzásé volt. Megkaptuk a „Zertifikat”-okat, amit pár mondattal, néhány jó szóval, mi adtunk át egymásnak. Sokkal meghatóbb, közvetlenebb, személyesebb volt, mintha a brémai GI vezetője adta volna át, aki természetesen végig jelen volt, és ezáltal hallhatta a 2 hét értékelését is. A magunknak szervezett búcsúebéd után megtörtént az utolsó múzeumlátogatás, a Kunsthalle megtekintése. Sajnos ide már nem tudott mindenki eljönni, voltak, akik korábban elindultak haza(felé). Szombaton 10-kor én is vonatra szálltam, a magyar kolleganőm kísért ki. (Ő este repült haza.) Nem mertem később indulni, inkább 4 órát sétáltam Berlinben. Féltem, hogy lekésem a budapesti csatlakozást. Úgy gondolom, hogy nagyon szép napokat töltöttem Brémában, a csoporttársaimmal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Remélem újabb job-shadowing, eTwinning, KA2-es projektpartnereket találtam. A kapcsolat nem szakadt meg, folyamatosan kapcsolatban vagyunk, whatsappon.