Élményekben és tapasztalatokban gazdag 10 napot töltöttem Edinburghban, a Basil Paterson nyelviskolában.
A világjárvány okozta lezárások és a Brexit, erősen éreztette hatását az intézményben – a tanároknak szánt kurzusukon mindössze hárman voltunk egy cseh és egy olasz kolléganő társaságában. Így az eredeti kurzusom változott, de nagy örömmel fogadtam: végül CLIL lett, amiben Storytelling és a délutáni órákon a nyelvi továbbképzés is benne foglaltatott.
Ezen nehézségek ellenére az iskola mindent megtett, hogy a meghirdetett felkészítést megkapjuk, az órákon minél több ismeretanyaghoz jussunk. A 3 fős csoportlétszám végül minden szempontból előny lett, hiszen sokkal több alkalommal szólaltunk meg, több idő maradt mindhármunkra.
Első nap különféle játékokkal, kvízzel Skóciáról, Edinburghról, az országról kaptunk információkat.
Majd az iskola vezetője tartott általános tájékoztatást a CLIL módszerről – természetesen nem előadás formájában, hanem mi, tanulók gyűjtöttük össze a legfontosabb elveket, szempontokat a megadott rövid cikkek alapján. Ezután egy spanyol, egy dán, egy brazil, majd egy máltai természetismeret órarészleten keresztül betekintést nyertünk a nyelv és a tanítási tartalom integrálásának lehetőségeiről és sokféle jógyakorlatairól.
Keddtől péntekig egy fiatal és lelkes tanárnővel töltöttük a délelőtti órákat.
Megismerkedtünk a 10 tanulótípussal, jellemzőikkel, erősségeikkel és közös ötleteléssel megvitattuk, hogy nekünk, tanítóknak, tanároknak miért fontos ez az ismeret, milyen feladathelyzetben tudjuk alkalmazni a tudásunkat.
Ez a megközelítés szinte mindenre jellemző volt: Mi a célunk a tananyaggal? Honnét – hova szeretnénk eljutni az órán? Mit szeretnénk a feladattal elérni, fejleszteni, támogatni? Milyen előzetes tudásra van szükségük hozzá a tanulóknak?
A 8 intelligencia területbe egy kvíz segítségével vezetett be a tanárnő, mellyel először saját magunkat ismertük meg még alaposabban, majd jól eltettem, hogy a tanulók feltérképezéséhez is használni tudjam később.
Átvettük a tanári instrukciókat, kérdéseket, a pontos, egyszerű és lényegretörő fogalmazás fontosságát beszéltük meg – kijavítottuk vagy kiegészítettük a példában látott hibákat, átfogalmaztuk őket.
Egy fantasztikus délelőttöt töltöttünk a Storytelling módszer alapjainak megismerésével, kipróbálásával. Ötleteket kaptunk arra is, hogy tudnánk a saját osztályunkba ezt bevezetni, mik az első lépések. Minden játék arra ösztönzött minket, hogy kilépjünk a tanítói szerepből és játsszunk bátran, tét nélkül, magáért az élményért.
A második héten új tanárnő érkezett, akivel a nem tankönyvi anyagok felhasználásának lehetőségeit vettük át, természetesen a teljesség igénye nélkül. Az angol tanítói kézikönyvek bővelkednek olyan segédanyagokban, ami tartalmazza az óra teljes leírását, lehet fénymásolni, amit majd egyszerű a saját osztályunkra adaptálni. Erre is rengeteg példát, ötletet, kész anyagot kaptunk, kifejezetten azokra a korosztályokra, amiben szeptembertől tanítunk majd.
A könyveket manapság minden országból könnyű elérni, megrendelni, viszont az osztályra igazítás mindig a mi feladatunk marad.
A délutáni órák – melyek nyelvtani, szókincsfejlesztő, kiejtést javító feladatokat tartalmaztak, előadói készséget fejlesztettek - számomra legalább olyan fontosak voltak, mint a délelőttiek. A tanárnő változatos feladatokkal tartotta fent az érdeklődésünket, a 4 fiatal csoporttársammal jó volt együtt dolgozni, amit a páros és kiscsoportos munkák mélyítettek el.
A délutáni óráim 15.45-kor fejeződtek be, így kevés időm maradt Edinburgh nevezetességeit kivétel nélkül végiglátogatni, mert a múzeumok 17 órakor bezártak. Azért természetesen az iskola által szervezett programokon ott voltam, a szabadtéri szépségeket igyekeztem mind megnézni – tehát jártam Arthur székénél, a Botanikus kertben, a királynő nyári rezidenciájánál és természetesen a tengerparton, ahol a 13 fokos vízben is jó néhányan fürödtek. Érthető is, a 35 Celsius fokos nyári hőség idáig szinte ismeretlen volt a hazájukat szerető skótok számára.
Velem senki nem volt skót, a szállásom egy kedves házaspárnál volt, ahol a hölgy finom vacsorákkal várt esténként, még a 8 unoka közül is találkoztam eggyel, akivel játszani is próbáltam, bár megérteni nagyon nehezen tudtam.
Az idei nyár szakmai felfrissülésére az Erasmus+ pályázatán nyert ösztöndíjjal és a Tempus Közalapítvány támogatásával volt lehetőségem – melyért különösen hálás vagyok.
Iskolánk pályázatíró csapatának is köszönettel tartozom, hiszen szakmai fejlődésünk érdekében végzett munkájuk felbecsülhetetlen értékű.
Comments