Vasárnap hajnalban indultunk el kolléganőmmel, autóval Lindauba, a Bodeni tóhoz. Több, mint 800 km autózás után érkeztünk meg a festői környezetben található német kisvárosba. A város középkori része egy szigeten fekszik, míg a modernebb városrész a szárazföldön található. A szállásunk a szigetre vezető hídtól kb. 100 méterre volt. Az első információnk a szállásadótól az volt, hogy a tóban bárhol fürdhetünk, nem kell strandot keresni. A 30 fokos melegben ennek nagyon megörültünk. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az alacsony vízállásnak köszönhetően azért jó néhány helyen nagyot kellett volna ugorni a sekély vízbe a partról, és kétségesnek láttuk, hogy a fürdés után ki is tudunk mászni.) A közel 11 órás autókázás után jól esett egy kis séta, így felfedező útra indultunk a szigetre. Megkerestük az iskolát, ami a mi szemszögünkből nézve a sziget másik végén volt a pályaudvar épületében, de közel a kikötőhöz, azaz a sziget központjához. Megvettük a 9 Eurós júliusi „vonatjegyet”, ami idén nyáron minden helyi közlekedési eszközre is jó volt. A kikötőben élveztük a naplementét és egy lelkes helyi bácsi havasi kürtjével előadott koncertjét.
Hétfőn azért a séta helyett a buszt választottuk az iskoláig. A regisztráció után megismerkedtem a csoporttal. Ezen a héten egy Erasmus+ csoportban dolgoztunk. Rajtam kívül 2 magyar középiskolai, 4 cseh, 1 lengyel, 1 cseh-osztrák és 1 francia általános iskolai tanár volt a csoportban. A hét elején délelőtt a nyelvi kompetencia fejlesztése állt a középpontban, a hét második felében ez kiegészült országismerettel és ezzel párhuzamosan módszertani ötletet is elsajátíthattunk. A tanáraink nagyon felkészültek voltak, a csoport igényeinek megfelelően tudták alakítani a foglalkozásokat. A hétfő és a szerda délután a tanítás módszertanáról szólt, megismerkedhettünk a Montanalingua-val (idegen nyelv tanítása és az élménypedagógia ötvözete). A második héten egy C1-es nyelvcsoportba kerültünk 4-en (a többiek hazautaztak) egy új olasz kolléganővel 5-en voltunk tanárok, 5 fiatal tanuló (18-20 évesek) és 2 online becsatlakozó kínai diák alkotta a csoportot. Így ismét átélhettük az online/hibrid oktatás szépségét. Hétfő és szerda délután az előző héten megismert Montanalingua feladatait próbáltuk ki. Számomra a legnagyobb élményt a Foto-Rally jelentette, bár kicsit nehezítette az „élvezetet” a 37 fok (árnyékban).
A szabad délutánjainkat kirándulásokkal töltöttük. Ahogy a német mondja „erlebte Landeskunde”. Kihasználtuk, hogy autóval mentünk, és a Bodensse „csücskében” laktunk. Így minden DACH országba eljutottunk, sőt Lichtensteinba is. Az első héten hajóval átmentünk Bregenzbe (Ausztria) felmentünk az 1064m magas Phänderre (felvonóval), csütörtökön Uhldingenben jártunk a Pfahlbauten-nél (cölöpházak a tóban) és Salemben a kolostornál, ahol egy Internatus is működik. A hétvégére maradt a Sank Gallen-i Kolostor (Svájc) és Lichtenstein. A második héten Meersburg, Tettnang és Wasserburg volt az úticél. A fürdést sem hagytuk ki, találtunk olyan pontokat a szigeten, ahol könnyű volt bemenni és kijönni a tóból. Sajnos nagyon gyorsan elrepült a 2 munkával (is) teli hét. A nyelvgyakorlásnak itt nem lett vége, mert a német barátnőm is „lejött” hozzánk, így már együtt élvezhettük a második hét végén a bregenzi Opernfest-en a Pillangókisasszonyt, majd elmentünk Konstanzba. Oda már nagyon közel volt Mainau, a virág-sziget, illetve a Rajna-vízesés Svájcban. Természetesen az iskola is szervezett szabadidős programokat, Stadtrallye, München és Konstanz is szerepelt az iskola kínálatában. Mi Münchent, ahol 2018-ban 2 hetet töltöttünk, „cseréltük” magánprogramra, Konstanzban pedig a tanfolyam után töltöttünk 3 napot. Úticéljainkat részben már itthon kiválasztottuk, részben a csoporttársaim adtak ötletet.
Ismét felejthetetlen napokat töltöttem Németországban, egy nagyon jó iskolában. Sok új kapcsolatot sikerült kialakítani, újabb jövendő partnereket sikerült megismerni, nagyon sok élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb.