Cserfalviné Mészáros Zsuzsanna beszámolója
2021. július 12-23. között 10 napos német nyelvtanfolyamon vettem részt Berlinben Erasmus+ keretében a did deutsch-institut -ban.
Tavaly nyáron a Covid miatt nem valósulhatott meg a nyelvtanfolyam, ezért idén már nagyon vártam az utazást. Többször jártam már Németországban, de Berlinben még sosem.
Iskolánk német szakos tanára segített a nyelvi felkészülésben, hiszen előzetes szintfelmérőt is kellett írnom. Az ő nyelvtanári továbbképzése is ugyanarra az időre esett, így vasárnap együtt utaztunk Berlinbe.
Hétfőn kezdődött a tanulás. A nyelviskola kis létszámú csoportokban szervezte meg a tanulást. Egy héten kétszer kellett Covid tesztet csináltatni és az órákon kötelező volt a maszkviselés. A délutánokra korábban hirdetett városnéző, ismerkedő programok elmaradtak.
A kis csoport, ahová beosztottak nemzetközi volt. Szerbiából, Svájcból, Oroszországból, Mongóliából, Albániából jöttek német nyelvet tanulni.
A heti 22 órát 2 tanár tartotta felváltva. Tanáraink úgy válogatták a tanórák anyagait, hogy megismerjük egymás érdeklődési körét, országát, az ottani szokásokat. Beépült a tananyagba a napi aktualitás is, a lakáshelyzet, a munkavállalás, a szabadidő eltöltése. Ezeken az órákon tankönyvi leckéket dolgoztunk fel, hallásértési feladatokat oldottunk meg és természetesen voltak nyelvtani gyakorlatok. Az elmaradó délutáni/esti városnéző programokat youtube videókkal helyettesítették. Természetesen a szabadidőmben, amit lehetett, megnéztem.
Ezeken az órákon kívül még heti 4 óra Intensiv óra volt, ezeken novellát vagy riportot dolgoztuk fel (2-3 fős csoportban). A heti 2 óra Premium alkalmával zenéről, utazásról, ill. bennünket érdeklő témákról beszélgettünk (2-3 fős csoportban). Ezt a 6 órát két másik tanárnő tartotta.
A vírushelyzetnek köszönhetően távolságtartó oktatásban volt részem, az órákról hiányoztak a csoportos, játékos feladatok. Néha fordult csak elő pármunka. Azért jó volt a pad másik oldalán ülni, tanulni.
A napok gyorsan teltek. Az iskola előtt/ után várost néztünk, sokat sétáltunk, igyekeztünk megismerni Berlint. Nap mint nap jelezte mobiltelefonom, hogy megtettem az egészséges életmódhoz szükséges 10000 lépést. A hét második felében a környéken már minden ismerős volt, a csoport tagjaival is többet beszélgettünk. Így kiderült, ki miért jött a nyelvtanfolyamra. Volt, aki egyetemi tanulmányaihoz tanult németül, volt, aki csak második vagy harmadik idegennyelvet akart tanulni. Hétvégén kolléganőmmel kirándultunk Potsdamba, ahol a Sanssouci Kastélyt is megnéztük. A második hét is hasonlóan telt, délelőtt a nyelvórák, esténként városnézés.
Pénteken, az utolsó tanítási nap végén elbúcsúztunk egymástól a csoportban. Sajnáltuk, hogy csak két hetet tölthettünk együtt, de ez alatt az idő alatt sok mindent megtudtunk egymásról.
Felejthetetlen napokat töltöttem Berlinben. A nyelvtanuláson kívül sok élménnyel gazdagodtam. Módszertanilag fejlődtem, hiszen az órákon kipróbált feladatokat saját tanítási gyakorlatomban fel tudom majd használni. Országismeretem bővült, ebből az ismeretből átadhatok a németes csoportok tanulóinak, kirándulást szervezhetek majd. Új kapcsolatokra tettem szert, melyeket később esetleges partnerkapcsolatban fel tudunk használni.
Nagyon köszönöm az Erasmusnak, hogy lehetőséget adott Berlinben (anyanyelvi környezetben) nyelvtanulásra. Bepillanthattam Berlin hétköznapjaiba, megismerkedhettem a kultúrájával.
Schramkó Erika beszámolója
Németországi „továbbképzésemet” előbb kezdtem meg, mert korábban kiutaztam, és egy hetet a német barátnőmnél töltöttem. Ez mind nyelvgyakorlási mind országismereti szempontból hasznos volt. Hessen tartományból vasárnap utaztam fel vonattal Berlinbe, a kurzus helyszínére.
A járványhelyzet miatt a tanfolyam nagyon más volt. Váltakozó (délelőtti – délutáni) tanítás, rendszeres tesztelés, maszk-használat. Az órák alatti csoportmunka illetve a délutáni szabadidős programok elmaradtak, a pármunka során is be kellett tartani a 1,5 méteres távolságot, állandó helyünk, így állandó párunk volt. A nyelvi órákat három tanár tartotta felváltva. Az órák alatt igyekeztem módszertani ötleteket, hasznos oldalakat/kiegészítő anyagokat gyűjteni. A csoportban elsősorban fiatalok voltak, világ különböző pontjáról, akik azért érkeztek Berlinbe a nyelvtanfolyamra, mert Németországban szeretnének egyetemre járni. A szüneti illetve az órák alatti beszélgetések során érdekes volt megismerni más, az európaitól nagyon eltérő kultúrákat, iskolarendszereket, megismerni, hogy mi motiválja a fiatalokat, hogy külföldön tanuljanak; vissza akarnak-e menni szülőhazájukba. A C1-es kurzus miatt a kötetlen beszélgetésnek nem volt nyelvi akadálya.
A nyelvi órákon kívül hetente háromszor volt a tanártréning, amin egyedül vettem részt a tanárommal. Ezeken az órákon országismerettel foglalkoztunk, elsősorban a történelem-politika-művészetek témakörre fókuszálva. Számos nagyon hasznos honlapot ismerhettem meg. Sokban segített, hogy mit nézzek meg, hova menjek el személyesen is a szabadidőmben. A „magánóra” teljesen személyre szabott volt, és nagyon hasznos a nyelvi fejlődésem szempontjából, hiszen „rám volt szabva”.
Az elmaradt szabadidős programokat magam igyekeztem pótolni. Ugyan ebben az időben vett részt egy kolléganőm német nyelvtanfolyamon, így esténként, néhány közös szabad délutánunkon valamint hétvégén együtt fedeztük fel a várost. Többször jártam már Berlinben, de nagyváros révén mindig van változás illetve mindig találok olyan látnivalót, amit még nem láttam. Soha nem volt időm eljutni az East Side Gallery-hez, ezt idén megvalósítottam. Nagyon örültem, hogy a hétvégén ki tudtunk menni Potsdamba, megnézhettük a Sanssouci-Kastélyegyüttest, ahol utoljára még az NDK-s időkben jártam. (A múzeumi-jegyvásárlásra is rányomta a bélyegét a pandémia. Csak és kizárólag interneten lehetett jegyeket vásárolni a főbb nevezetességekbe, így nagyon át kellett gondolni, mikor-hova szeretnénk menni.)
A két hét nagyon gyorsan elrepült. Pénteken elbúcsúztam a csoporttól, tanáraimtól. Kölcsönösen sajnáltuk, hogy el kell válnunk egymástól.
Ismét nagyon köszönöm az Erasmus+ -nak azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi környezetben fejleszthettem tudásomat, feltöltődhettem, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb.
